Irodalom - test - emlékezet

A hagyományosan szűkebb körben zajló intézeti konferencia 2012-es kiadása rendhagyó esemény volt: a rendezvényt a
BBTE a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékével közösen szervezte. A konferencia társszervezője, Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének egyetemi tanára, aki a 2011/2012-es tanévben a BBTE vendégelőadója volt, a jelentős hagyományokkal rendelkező egyetemközi kapcsolatok megerősítéseképpen a Pécsi Tudományegyetem hallgatói és doktoranduszai számára is felajánlotta a kolozsvári szereplési lehetőséget.

A konferencia pécsi résztvevői a Sensus-kutatócsoport tagjai, amely Bagi Zsolt, Böhm Gábor, Kiss Gábor Zoltán, Rácz I. Péter kezdeményezésére Kálmán C. György és Orbán Jolán vezetésével jött létre 1997-ben a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén. A Sensus-kutatócsoport célja egy kutatóműhely és vitafórum létrehozása az
irodalomelmélet, az irodalomtörténet, a fi lozófi a, a kritikai kultúrakutatás, a médiatudományok és a kortárs magyar és világirodalom kérdései iránt érdeklődő BA-, MA-, PhD-hallgatók és kollégák részére. A Sensus-kutatócsoport keretében hetente kerül sor a Sensus-műhelyszemináriumra, amelyen a résztvevők KTDK-ra, OTDK-ra készülő vagy publikáció előtt álló tanulmányait, kritikáit, recenzióit, a doktori hallgatók disszertációit, a kollégák megjelenés előtt álló könyveit beszélik meg. A csoport tagjai rendszeresen szerveznek Sensus-beszélgetéseket, amelyre az irodalomelmélet és a kortárs irodalom
képviselőit hívják meg a közelmúltban megjelent könyveik vitájára. Rendszeresen szerveznek Sensus-konferenciákat, és időközönként kiadnak egy-egy tanulmánykötetet vagy fordításkötetet a pécsi Jelenkor Kiadónál indított
Sensus-füzetek sorozatban. 

A BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézetét Pieldner Judit és Borbély András társszervezők, a Hungarológia Doktori Iskola doktoranduszai képviselték, lehetőséget teremtve, az intézet oktatói mellett, a kolozsvári doktoranduszok és egyetemi hallgatók számára is, hogy a rendezvény által felkínált tudományos fórum keretében megosszák egymással kutatásaik
eredményeit. Amint a kötet címe is jelzi, a tanulmányok az irodalom, a test és az emlékezet szövevényes kapcsolatrendszerét vizsgálják, az irodalomelmélet, iro dalomtörténet, testpoétika, kultúratudományok aktuális kérdéseire keresik a válaszokat. Van valami rejtélyes és kísértő abban, ahogyan a szövegek, különböző korokban és terekben, újra és újra megmintázzák a három fogalom egymásrautaltságát: ahogyan az irodalom a test elbeszélhetőségének diskurzusaként mutatkozik, ahogyan az emlékezet működésmódját is alapvető módon meghatározza az elbeszélhetőség mint testek közötti közvetítés, ahogyan
az irodalom testét magát is az emlékezés idegvégződései szövik keresztül-kasul, ahogyan az olvasó teste az irodalmi emlékezet kitüntetett helyeként maga is beleíródik a szövegbe. Irodalom, test, emlékezet: a három hívószó egymással kialakított viszonyainak köztes terébe szólított a konferencia, a következő (és kapcsolódó) kérdések mentén: hogyan gondolható el
irodalom, test és emlékezet viszonya, a régi és új szövegek régi és új olvasási gyakorlatai felől? Milyen testképekkel, individuális és kollektív emlékképekkel szembesítenek narratíváink, kulturális gyakorlataink? Milyen törések és diszkontinuitások, traumák és önkeresések nyomait viseli magán az irodalom interkulturális, intermediális teste? Hogyan válik a szó és a kép
eltérő materialitása egymás közvetítő közegévé, egymás emlékezetének helyévé? Hogyan válik olvashatóvá a saját(tá idegenült) test az irodalom médiuma által? Mire emlékezünk, amikor az irodalommal foglalkozunk, és hogyan emlékezünk az irodalomra a kép, a hang, a fi lm, az animáció, a képek kinetikus, karneváli, sztroboszkopikus tánca felől? Vajon a nyelviség egyeduralmába vetett (poszt)modern hit (vagy remény) nem nivellálja-e az események (?) redukálhatatlan gazdagságát? De vajon, lehet-e nem nyelvnek tekinteni mindazt, ami érzékelés, időzés, oda-hallgatás, szétszóratás, cselekvés?
Értjük-e még a szót: nyelv, vagy egyre inkább kénytelenek vagyunk a puszta testi szervre gondolni, amikor kimondjuk? Mintha a kép és a test képe felől másnak látszana a nyelv is. És ezért talán máshogyan kell (lehet) beszélni is. A kötetben foglalt tanulmányok megírásának ez volt a tétje: a másként beszélés, a másként észlelés, a másként emlékezés, a kötet olvasói számára megteremtve a másként olvasás lehetőségét. Az egyes fejezetek címei (I. Írás, test, kép; II. Testreprezentációk, szövegtestek; III. Trauma, emlékezet, elbeszélés; IV. Emlékezésmintázatok) jelzik azokat a témaköröket,
amelyek szerint csoportosítottuk a szövegeket. Jelen kötet több szempontból is dialogikus jellegű: pécsi és kolozsvári kutatók, oktatók, doktoranduszok és egyetemi hallgatók írásai, továbbá az irodalomtörténet, irodalomelmélet, képelméletek, fi lozófi a, sajtótörténet diskurzusai lépnek párbeszédbe egymással, így eleven és sokszínű interdiszciplináris, intermediális
szemlélet bontakozik ki a kötet lapjain.

A kötettel a magyar irodalomtudományos diskurzus eredményeit kívánjuk bővíteni, hozzájárulni az erdélyi tudományosság műveléséhez, az erdélyi és a magyarországi irodalomtudományi iskolák kapcsolatainak elmélyítéséhez, a határokon átívelő tudományos dialógus szellemiségének a kimunkálásához, és nem utolsósorban, az olvasás és értelmezés élményét szeretnénk megosztani egyetemi hallgatókkal, doktoranduszokkal, oktatókkal, továbbá a kötetben tárgyalt kérdések iránt érdeklődő tágabb olvasóközönséggel.