Szakkollégiumi műhelyek 2011/2012

Segítőszentek a középkorban és kora újkorban

Műhelyvezető: Gábor Csilla, egyetemi tanár

A műhely tagjai: Deák Zsuzsanna, Márton Ágota

A műhely rövid leírása:

A tavalyi hagiográfiai jellegű kutatásunk folytatásaként a tizennégy segítő szentként ismert késő antik mártírcsoporttal (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Euszták, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antióchiai Margit, Nikodémiai Pantaleon, Vid) való ismerkedést ajánlom.

Mi a háttere annak, hogy Balázs napján évente két fehér gyertyát tesznek keresztbe gyenge nyakunkon (hogy Babits szavait használjuk a Balázsolásból)? Hogyan lehetett éppen egy hölgy (Borbála) a kohászok, bányászok, tüzérek, sőt az ágyúöntők védőszentjévé? Egy másik fiatal lány pedig, Alexandriai Katalin, miként válhatott a bölcselők, könyvtárak, nyomdászok, ügyvédek és a magasabb iskolák patrónusává? Miféle sárkánnyal is hadakozik sárkányölő Szent György? Vagy hogyan került Krisztus a Kristóf nyakába?

Ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ a hagiográfia eszközei segítségével, és bepillantunk a késő középkori (Debreceni-, Cornides-, Érdy-kódex, Érsekújvári Kódex) és kora újkori (Illyés András, Illyés István, Landovics István stb.) magyar nyelvű prédikáció- és legendairodalom közléseibe is, vizsgálni fogjuk az ábrázolások ikonográfiai sajátosságait.

A kollektív kultusz egyébként, német eredetű lévén, hazánkban is főként német kultúrterületen virágzott, hatása a magyar nyelvű homiletikai irodalomban is megfigyelhető.

Műhelymunka a felvilágosodás korának magyar irodalmából

‒ Textológiai problémák ‒

Műhelyvezető: Demeter Zsuzsa, társult oktató

Elérhetőség: aszusz@yahoo.com

A műhely tagjai: Kecskés Tamás

A műhely rövid leírása:

Mint a tématerv alcíme is jelzi, a felvilágosodás korszakára irányuló műhelymunka textológiai jellegű, s mint ilyen, konkrét, gyakorlati, filológiai problémák megvitatására ad lehetőséget úgy, hogy nagymértékben támaszkodik az egyéni kutatások során szerzett tapasztalatokra, ismeretekre.

Konkrétabban mindez azt jelentené, hogy a hallgatónak egy, a 18. század utolsó harmadából százarmazó kéziratos, magyar nyelvű szövegrészletet kell betűhíven átírnia, majd ehhez elkészítenie a kritikai kiadás követelményeinek megfelelő szövegkritikai és szövegmagyarázó jegyzéket (a szöveg kapcsán felmerülő olvasmány- és nyelvtörténeti, poétikai-grammatikai, történeti jegyzékeket stb.), majd ezek mentén rövid, összefoglaló tanulmányt írnia a választott szövegrészlet során felmerült problémákról.

A munkálatok során a hallgató egyrészt megismerheti a kéziratos irodalom átírása kapcsán felmerülő filológiai problémákat (átírási alapelvek, paleográfiai tudnivalók), másrészt a jegyzékek elkészítése során jártasságra tesz szert a 17‒18. század irodalmában, művelődés- és kultúrtörténetében.

Orizonturi metodologice contemporane şi istoria reinterpretată

a Actei Comparationis Litterarum Universarum

Műhelyvezető: T. Szabó Levente, egyetemi adjunktus

Elérhetőség: tszabolevente@gmail.com

A műhely tagjai: André Ferenc

A műhely rövid leírása:

Az idei műhely egybeesik a román irodalmár mesteriseknek tartandó tárgyammal.

Cursul este o introducere la nivel de master în acele teorii contemporane ale literaturii generale şi comparate care pot oferi noi perspective pentru valorificarea primei reviste internaţionale de literatură comparată, Acta Comparationis Litterarum Universarum / Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok. Editată la Cluj (şi pentru puţin timp la Londra) revista este deseori amintită în istoriile universale ale literaturii comparate şi analele procedeelor moderne comparate (René Wellek, Austin Warren, Horst Fassel, Stephen Zepetnek de Töttössy). Totuşi, analizele profunde şi cuprinzătoare dedicate revistei care a precedat binecunoscutul Zeischrift für vergleichende Literaturgeschichte al lui Max Koch, şi care a fost primit cu entuziasm în numeroase jurnale internaţionale ale anilor 1870 (The Athenaeum, Academy, Trübner’s American and Oriental Literary Record, Magazin für Literatur des Auslandes, Das Ausland, La Revue des Idées nouvelles sau Cronica de los Cerventistas) lipsesc cu desăvârşire.

Într-o perioadă când literatura comparată are tendinţa de a se orienta spre trecutul colonial, spre tradiţiile literare uitate sau subversive, rolul multor culturi literare a fost reinterpretat – inclusiv al celor din Europa de Est. Aceste filiere literare secundare nu figurează ca „întârziate”, „arhaice”, „primitive”, ci ca alternative la modelul occidental, respectiv la tradiţiile dominante ale literaturilor naţionale maghiare şi române.

Seminariile asociate cursurilor tratează texte de bază din ACLU, dezvoltă şi aplică ideile ridicate de cursuri. Descriptivul cursurilor conţine repere bibliografice minimale, care funcţionează ca bibliografie opţională pentru studenţi: parcurgerea fiecărui titlu poate aduce câte un punct studenţilor. Toate textele obligatorii şi opţionale sunt criptate, pot fi descărcate de pe site-ul meu profesional: hunlit.lett.ubbcluj.ro/hu/tanarok/t-szabo-levente. Parola poate fi obţinută personal la primul curs şi seminar, respectiv prin e-mail.

Kortárs irodalom műhely

Műhelyvezető: Selyem Zsuzsa, egyetemi adjunktus

Elérhetőség: selyemzsuzs@yahoo.com, honlap: selyem.adatbank.transindex.ro

A műhely tagjai: Albert Kinga, André Ferenc, Deák Zsuzsanna, Ghiurutan-Bura Rozina, Gondos Mária Magdolna, Jakab Hanga, Kecskés Tamás, Kiss Csongor, Molnár Zsófia, Nagy Csilla, Székely Örs, Tőtős Dorottya, Vízi Tünde

A műhely rövid leírása:

A kortárs irodalmi folyamatokat vizsgáljuk intermediális közegben. Irodalom, film, hang, kép, politika, színház viszonyait elemezzük, a vita- és az írásművészet technikáit tudatosítva. A műhely résztvevői érdeklődésük szerinti, személyreszabott feladatokat választhatnak: kortárs szövegek elemzése szóban és írásban, kritikaírás, filmklub, vitaest, nyílt szeminárium, kortárs írói estek stb. Saját ötletek és saját munkakedv szükséges, enélkül a csoportos szövegelemzések, egymás írásainak megbeszélése, az irodalmi események megszervezése nem működne.

Textus és paratextus

Műhelyvezető: Horváth Andor, egyetemi docens

Elérhetőség: andor@cluj.astral.ro

A műhely tagjai: Jakab Hanga, Kiss Csongor, Vízi Tünde

A műhely rövid leírása:

Arról beszélgetnék a hallgatókkal: mi a szöveg, ha arra kérdezünk rá, hogy hol kezdődik. Mi az, ami megelőzi –, ha ugyan megelőzi?

1. A cím

2. A mottó

3. Az ajánlás

4. Az előszó

A szövegnek ezek a tartozékai sokat változtak az évszázadok során. Arra a kérdésre keressük majd a választ, hogyan fejeződik ki bennük mindaz, ami az irodalmi mű létében többé-kevésbé állandó, vagy épp fordítva, erősen korhoz kötött. Amolyan elméleti és történeti kíváncsiskodás a világirodalomban.

Posztszekuláris irodalomkutatás (írás és olvasás közben)

Műhelyvezető: Berszán István, egyetemi docens, tanszékvezető

Elérhetőség: iberszan@yahoo.com

A műhely tagjai: Albert Kinga, André Ferenc, Ghiurutan-Bura Rozina, Gondos Mária Magdolna, Márton Ágota, Molnár Zsófia, Nagy Csilla, Székely Örs, Tőtős Dorottya

A műhely rövid leírása:

A műhely a Kalligram Posztszekularizáció című 2011/júniusi tematikus számából és a műhelyvezető György Péterrel folytatott, Andrei Pleșura (is) támaszkodó vitájából (Korunk, 2011/október) kiindulva konkrét kutatások irányába tart, melyet a műhelytagok fognak elvégezni és a 2012-es TDK-n bemutatni.

A szekularizáció felülkerekedésével a történésről megpróbálták leválasztani a gyakorlást: már nem Isten cselekszik, és nem is emberek viselkedése határozza meg, hogy mi történik, hanem természeti, társadalmi és történelmi törvényszerűségek működése. A posztszekuláris irodalomkutatás szembefordul a működésimmanencia ilyen totalizálásával, és az írást, olvasást gyakorlati tájékozódásként igyekszik követni. Idén az alább felsorolt vagy menet közben felmerülő hasonló kérdések egyéni kutatásra teszünk kíséretet, melyeket azok közös műhelymegbeszélései kapcsolnak össze:

1. Utánzás és/vagy követés. Avagy ki ül modellt az elbeszélőnek? A kutatás azt vizsgálja konkrét írásgyakorlatokban, hogy elbeszélés közben van-e szerepe annak az intenzív figyelemnek, ami a festőt köti a modelljéhez. A szekularizáció az újítás, illetve kritika nevében ellene szegül a követésnek és megpróbálja azt nyájszellemként jellemezni. Vajon a művészi gyakorlatok, amelyekre oly gyakran hivatkozva teszi ezt, valóban „meghaladják” a vallás jellegzetességének tekintett követés rítusait?

2. Mi történik, ha posztszekuláris fordulattal nem a kontextuális megközelítést ajánló művészetelméletek, hanem egy XIV. századi ismeretlen szerzetes tanítása felől (A tudatlanság felhője) közeledünk az irodalmi írás és olvasás valamely konkrét gyakorlatához? Milyen olvasásgyakorlatra tanít a kortárs Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlat című könyvében? Segíthet-e ez az irodalomkutatásban?

3. Szekuláris működés és posztszekuláris gyakorlás Andrei Pleșu Angyalok c. munkájában és/vagy Berszán István Angyalok meséi c. prózakötetében (megjelenik 2011. november 12-én).