SZŰKÖSSÉG, PÉNZ ÉS TERMÉSZET A MŰVÉSZETBEN meghosszabbítottuk a jelentekzési határidőt

Kiinduló kérdésünket az értelmiség és a szegénység fogalmai közti viszony újragondolásának szükségessége adta. Mivel egyre inkább feltűnő, hogy értelmiséginek lenni az anyagi szegénység, vagy legalábbis a szűkösség valamilyen formájának kényszerét vagy vállalását is jelenti, ezzel együtt adódik az értelmiségi szerephez (úgy is, mint karrierlehetőséghez) rendelt kiváltságoknak, státusnak, tekintélyre jogot formáló pozíciónak a hiteltelenné válása (vagyis egyébként is hitelen alapult mindez?), illetve e szerepek újrakonfigurálásának kényszere.

Amennyiben az értelmiségi (vagy a diplomás) jelző egyre inkább szinonim értelmű a szegénnyel, akkor az értelmiségi helyzetben rejlő diszkurzív lehetőségnek, a szóvá tétel felelősségének nem pusztán saját szegénységére, hanem a szegénység különféle – gazdasági, szociológiai, ökológiai, nyelvi, ontológiai, etikai stb. –  formáira is vonatkoznia kell, legalábbis amennyiben a maga (egyébként egyre viszonylagosabb) diszkurzív hatalmát nem akarja pusztán saját kiváltságként privatizálni, vagy nem akarja fölül helyezni magát a különféle kontextusokhoz kötött vagy „helyi tudásokon”.

Ha azonban föltesszük, hogy a kapitalizmusban mediális összeférhetetlenség van a pénz és a nyelv médiumai között, azaz nem hatékony nyelvileg kritizálni azt, ami a pénz médiumán keresztül érvényesíti a maga hatalmát (sőt ami magát a nyelvet és a szellemi munkát is elidegeníti, virtualizálja, áruvá teszi, fetisizálja), akkor ez az értelmiségit, a beszélő lényt is puszta túlélővé vagy páriává változtathatja, aki a nyelvben, a beszédben és a gondolkodásban már nem ismerhet rá a szabadság lehetőségére.  

Még sincsen más lehetőség: ahhoz, hogy mindahhoz hozzáférjünk, ami a gazdaságban, a szociológiában, az ökológiai tartalékok kifosztásában, a szűkösség keretei közti életben anonim vagy számszerű, valamiképpen le kell azt fordítanunk, át kell helyezzük a nyelv és a szimbolikus rend különféle médiumaiba, ahol az átformálhatóvá vagy kritizálhatóvá válhat. Ehhez azonban új típusú nyelvi, politikai, társadalmi, gazdasági, fogyasztói, etikai, ökológiai, antropológiai, közösségi és szubjektivációs magatartások kidolgozására is szükség van, mivel ezek a lehetőségek, amennyiben hatékonyságra törekednek, nem maradhatnak pusztán a nyelv diszkurzív/mediális/virtuális/közvetített keretei között.

Kiindulópontunk egyrészt az, hogy a művészetek és a művészettudományok önreflexiója hozzájárulhat ennek a művészettudományokénál jóval tágabb (társadalom- és természettudományi) hatósugarú problematikának a föltérképezéséhez, hiszen nem csak diszciplínaként, hanem életformaként is ennek feltételei között mozgunk. Másrészt az, hogy noha a szegénységnek, a szűkösségnek, a földnek, a megfosztásnak/megfosztottságnak lehetségesek különféle metaforikus értelmezései, alapvetően mégis a metaforák, a nyelvi vagy képi viszonyok által elfedett emberi, társadalmi és személyes viszonyok, gesztusok azonosítására, vagyis e fogalmak nem-metaforikus értelmezésére törekszünk.  

Konferenciánk célja tehát: az elköteleződés és az érdekek/érdekeltségek jellemző formáinak felkutatása az irodalom, az irodalomtörténet és a művészettudományok területén.

Minden jelentkezőt szeretettel várunk!

Az előadás címét és a 10-15 sornyi absztraktot március 31.-ig várjuk az alábbi címre:

andrasborbely82@gmail.com