Hosszú reformáció mesterkurzus intézetünkben

2019. április 1–4.

Április első hetében megrendezésre került az MTA BTK Lendület Hosszú reformáció Kelet-Európában (1500–1800) Kutatócsoport, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Bolyai Társaság, valamint a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár által közösen szervezett Hosszú reformáció: nagyelbeszélés(ek), források, módszerek mesterkurzus. A négynapos program igen intenzív információs és szemléletformáló anyaggal árasztotta el a résztvevőket, az előadások és szemináriumok nagyon ismeretközpontúak voltak úgy is, hogy számos alkalommal hasznos gyakorlati és módszertani kitérőket tartottak. Résztvevőként sok mindent ki tudnék emelni, ami nagyon szimpatikus volt számomra: az előadások színvonalát, a jelentkező hallgatók bátorítását, a felmerülő kérdésekre a válaszkereső diskurzusok érdekességét, az egymásra hangolódást és a program gördülékenységét – mégis, ami a leginkább lenyűgözött, az a közös témához kapcsolódó előadások szerteágazó sokfélesége, és az előadóknak ebben a sokféleségben navigáló, a maguk területének egy apró szeletét felvillantó útmutató tehetsége volt. Jelen lenni ezeken az előadásokon olyan érzéssel bírt, mint ajtó- és ablaknyitogatások egy olyan szobában, ahol azelőtt talán csak egy szellőzőnyílást sejtettem.

Bevezetőként Tóth Zsombor (MTA BTK) és Guitman Barnabás (PPKE BTK) a korszakolás és a felekezetiség problémáira és az elfogadott történeti narratíva mellett létező regionális reformáció-narratívákra hívták fel a figyelmet előadásaikban. Csorba Dávid (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) a kora újkori külföldi egyetemjárást, a peregrinációt, annak szereplőit, valamint az általuk kialakított kapcsolat- és hatásrendszert helyezte a vizsgálódásai középpontjába az előadásán és szemináriumán is. Az utóbbin pedig esettanulmányszerűen kitért egy magyar–zürichi protestáns kultúrkapcsolatra, amelyet a protestáns gyászévtized (1670-es évek) és a gályarabok nyomorúsága hívott életre. Gábor Csilla (BBTE BTK) a trentói zsinat után „megreformált” katolikus szenttisztelet egy sajátos esetéről beszélt Illyés András legendagyűjteménye alapján. Szent László és Szent Kázmér legendáinak a forrásait megvizsgálva rámutatott a szakrális és profán világ együttes jelenlétére, a politikai és hatalmi törekvések szentéletrajzokba való bejátszására.

A második nap jellemzően átfogó ismeretközlő alapok és esetek gyakorlati, módszertani megközelítésének kettőseiből tevődött össze. Nagy Kornél (MTA BTK TTI) elsőként a kora újkori kelet-európai örmény diaszpóráról beszélt úgy, hogy közben az i.e. 6. századtól kezdődő örmény történelem minden nagyobb kivándorlással és meneküléssel járó sorscsapását és vereségét is odahelyezte kontextusként. Ezt az alapozót követően a különböző háttérrel rendelkező, Moldvából és Lengyelországból áttelepedett erdélyi örmények 17–18. századi katolizációjának mozzanatait tárta a hallgatóság elé. Péter István (BBTE Református Tanárképző Kar) a 16. századi erdélyi és magyarországi állapotokra koncentrálva azon partiumi zsinatok (erdődi és óvári) és hitvallások körülményeit ismertette, amelyek később meghatározták az itthoni felekezetiség kialakulását. Ezt követően Heltai Gáspár Hálója alapján az 1538-as segesvári hitvita körülményeit és megjelenítését tárgyalta. Szegedi Edit (BBTE Európai Tanulmányok Kar) előadása egy 1622-es kolozsvári lelkészválasztási és beiktatási beszámoló nyelvhasználati sajátosságaira koncentrált, rávezetve a hallgatókat arra, hogy Kolozsvár ekkor még javában többnyelvű volt, a szász és magyar kétnyelvűség a város közigazgatásának a szerkezetéhez tartozott. Később a városnéző séta alkalmával is kitért ennek a többnyelvű és többnemzetiségű együttélésnek a lenyomataira Kolozsvár történetében.

A szerdai nap első fele ismét újabb részleteket villantott fel ebből a szerteágazó kora újkori kultúrából. Fazakas Gergely Tamás (Debreceni Egyetem) elsőként az uralkodói kegyesség megjelenítéséről és a lehetséges kutatás irányairól beszélt írott és képi források alapján, majd Árva Bethlen Kata önéletírása kapcsán árnyalta a nyomtatásban megjelenő mű és a kéziratosság között feltételezett hierarchiát, kiemelve, hogy a nyilvánosság mindkét médiumnak sajátja, illetve hogy a kéziratosság az esetek többségében nem kényszerűség, hanem szándékos választás eredménye. Móré Tünde (MTA BTK) szintén a kora újkori peregrinációkról beszélt, előtérbe helyezve a reprezentációs szerepüket és a leírásaiknak az irodalmi hagyományba való beilleszkedését. Luffy Katalin (Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár) az egyetemi könyvtár forrásait ismertette – a délután folyamán pedig Tóth Zsomborral közösen a könyvtár különgyűjteményeinek termében bemutatták az intézmény néhány nyomtatott és kéziratos ritkaságát, kitértek ezeknek a történetére, valamint a forráskutatás kellemes és kellemetlen meglepetéseire is.

A csütörtöki nap elsősorban a képzésben résztvevő hallgatókról szólt, akik röviden összefoglalták a saját kutatásukat, az előadók pedig segítő és továbbvivő észrevételeket fogalmaztak meg a hallottakkal kapcsolatban. Habár a program az invitálást előzetesen csak a bevezető előadásra és a megnyitóra terjesztette ki „külsősök” számára is, szerencsére nem került sor ilyen éles elhatárolódásra résztvevők és nem résztvevők között. A Bölcsészkar díszterme minden érdeklődő, éppen lyukasórán levő, arra járó diákot vagy tanárt befogadott, az alkalmankénti jelenlevők számára is lehetőséget biztosítva a betekintésre és a kérdésfeltevésre.

Kelemen Fruzsina