Főoldal /
Serestély Zalán (1988, Kézdivásárhely), srstly@yahoo.com
Tágabb kutatási szakterületem az esztétikai és az irodalomelmélet, szorosabb értelemben Jorge Luis Borges életművének test- és térpoétikai, hatalomkritikai vonatkozásaival foglalkozom. Egy ideje nem eszem állati húst, és kutyákkal osztozom az életteremen, mindketten menhelyről valók. Nem ismerik a halál nevét, ezért sosem halnak meg. Nem ismerik az okot és az okozatot, ha ölnének sem okoznák senki halálát. Embernek lenni bárminél jobb, így gondoljuk mi, akik emberek vagyunk, megfeledkezve arról, hogy ugyan viszonylag megbízható élményekkel rendelkezünk emberlétünk vonatkozásában, de még csak hozzávetőleges képet sem alkothatunk arról, hogy szubjektív értelemben milyen lehet állatnak lenni. „Ha a háromszögeknek vallásuk volna – írta Montesquieu a Perzsa levelekben – háromszögletűnek képzelnék az istent.”
Az emberi közösségek és kultúrák által benépesített/belakott terek esztétizált, virtualizált terek, territorizáltak és reflektáltak. Van-e lehetőségünk arra, hogy a térérzékelés eiditikus, organisztikus vagy perspektivisztikus feltételeitől megszabadulva bebocsátást nyerjünk állati terekbe? Thomas Nagel szerint például nincs. Ha igaza is van, lemondhatunk-e arról, hogy mégis megpróbáljuk? És visszájáról megfogalmazva a kérdést: a tereinkkel kapcsolatban kialakított képzeteink, térparadigmáink (jogi tér, organikus tér, kolónia, telep, zóna, a közösségi hálózatok virtuális tere), valamint azok az isntrumentumok, melyekkel e képzeteket kialakítjuk, hogyan határozzák meg azt, ahogyan az állatot érzékeljük? Mi esélye marad az állatnak tájékozódni, túlélni ezekben a terekben? Szociális kérdéssé tehető-e az állati létre vonatkozó kérdés? Van-e esély arra, hogy az állat szocializálása ne váljék puszta biohatalmi játszmává? Mit jelenthetnek az állati jogok? Van-e az állatnak arca? Mi a jelentősége az emberi közösségek áldozatait érintő animalizálásnak? Ezekkel és hasonló problémákkal foglalkozunk a műhely résztvevőivel filmek és irodalmi szövegek mentén.