2026. június 13-án került megrendezésre a Székelyudvarhelyi-kódex 500 évfordulójának ünnepi konferenciája Székelyudvarhelyen, a kódex jelenlegi őrzési helyén, a Tamási Áron Gimnáziumban. A dátum nem véletlen, hiszen ezen a napon tette le a megfáradt Nyújtódi András kezéből a pennát, megkönnyebbülésében felsóhajtott, majd összecsukta a libellust, a kódex első darabját, és húgának, Nyújódi Juditnak kezébe adta. Természetesen nem tudhatjuk, ez hogyan történt, de valóban június 13-án fejezhette be Nyújtódi barát Judit könyvének fordítását. A teljes kötet gyarapodása utána még folytatódott.
Az viszont mindenképp igaz, hogy ezen a napon, 500 évvel később jeles kutatók és érdeklődő közönség gyűlt össze az udvarhelyi katolikus gimnázium Tamási Áron termében, ahol a kódex társaságában annak történetéről, szövegeiről, külalakjáról lehetett értesülni. Nagyon érdekes volt, hiszen mindamellett, hogy a kódex élőben is látható volt, több személyes történetet is meg lehetett hallgatni azzal kapcsolatban, először Dáné Szilárd megnyitója közben, később pedig Roth András Lajos muzeológus személyes történetén keresztül. Például, hogy hogyan kérték azt el az udvarhelyi plébániáról, hogyan jutott el Kolozsvárra, hogy ott befényképezzék, ki készítette a képeket, mit is jelentett ez az embereknek. Élővé és emberközelibbé vált így a kódex. Hosszas „négykezes” előadást hallgathattak végig a jelenlevők dr. Gábor Csilla és dr. Korondi Ágnes részéről. Tudomást szerezhettünk a középkori latin és magyar nyelvű bibliák történetéről, a női olvasókról, a kódex szövegegységeinek (devóciós traktátusok, Apostoli hitvallás és Miatyánk-magyarázat) műfaji és használati kérdéseiről és európai beágyazottságáról, majd a szünet után Judit könyve fordításáról következett bemutató Bálint Kund III. éves bölcsészhallgató előadásában.
A konferencia kereteiben a résztvevők ki is mentek „terepre”, ahol megnézték és meg is ismerték a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárat dr. Kolumbán Zsuzsanna vezetésével, majd Fr. Gruia Laurean Ottó OFM bemutatta a Barátok templomát és az ottani kiállítást. Így az is látható volt, hol őrzik az udvarhelyi értékes kéziratokat és régi könyveket, valamint Nyújtódi András mai rendtársaival is találkozhattak a látogatók. Mindeközben a résztvevőknek szabadon lehetőségük volt a bemutatókkal és kutatókkal beszédbe elegyedni, kérdéseket feltenni. Így mondhatjuk azt, hogy az emlékkonferencia családias hangulata elmosta a határt kutató és érdeklődő, történelem és jelenkor között, mindenki élményszerűen részesült a régi magyar irodalom egy méltatlanul melőzött, értékes darabjának mélyebb megismerésében.